Opel Astra Classic II

Sokat gondolkodtam milyen autót is vegyek. Sok márkaképviseletnél már ismerősként üdvözöltek (úgy hogy most egy ideig nem is megyek feléjük, mert ugye vásárolni csak egytől lehet, a többi pedig hoppon maradt ), lévén, hogy a vásárlásra egy éve készülök. Kezdődött Renault Magane CC-vel 2 literes benzines motorral, egyenesen a Vaterlandból, természetesen SH. Jó ideig ez az ötlet volt a nyerő, de utána jött az arculcsapás, megdrágult a regadó. (amúgy szerintem jogosan, de tudom, hogy ez megosztja az embereket...) Ezután az új kocsik frontján kezdtem széjjelnézni lássuk csak:

-Hyundai I30, kellemes megjelenesu, jol szerepelt a tesztekben, de mégsem ő lett a nyerő, úgy tünt drágák és gyakorik a reviziók, ha nem akarjuk, hogy a 7 éves gari ugorjon.
- Renault Megane - kinéztem egy dieselt, az orrom elől vették meg, mostmár azt mondom hála az égnek
- Renault Symbol, az új típus, NO COMMENT, pillanatnyi elmezavar


Amint látható Opelben nem is gondolkodtam, aztán eszembe jutott, hogy nálunk a cégnél immaron 4. éve ribolunk egy kis kék hatchback Astrat és meg se purcan. Igaz 1,7 es diesel, az én kocsim pedig 1.4 benzines, ellenben a futómü, kormányozhatóség megfogott. Így jutott el hozzám, immáron két hete Jürgen (elvégre német Herr), 1.4es, 90 lóerős, sedane kivitelü barátom, aki eddig összesen 2 hét alatt már hétszáz kmert tett meg irányításom alatt. Ez az én kocsim története dióhéjban. Remélem egy szép es tartós barátság lesz a Jürgené és az enyém.